Fekete Gyöngyi, a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodájának egykori vezetője, volt munkatársa kapta az idén a Gizella-díjat, amelyet Dr. Udvardy György veszprémi érsek adott át a Gizella Napok ünnepi szentmiséjén.
Fekete Gyöngyi több mint huszonöt éven át szolgálta a Veszprémi Főegyházmegyét. Már az 1996-os egyházmegyei zsinaton a családpasztoráció megalakulását kezdeményezte. 1997-ben Márfi Gyula érsek úr hivatalosan is kinevezte a családpasztorációs munkacsoportot. Ettől kezdve Gyöngyi, a mindennapi civil munkája mellett, mint meghatározó egyéniség tevékenykedett tovább a közösség élén. Férjével, Istvánnal, az indulástól kezdve, ők képviselték országosan is egyházmegyénket, mint a Veszprémi Főegyázmegye családpasztorációjának egyik referens házaspárja.
2001-ben megalakult egyházmegyénk Családpasztorációs Irodája, melynek vezetésére Gyöngyit kérték fel. Ő pedig mély hittel, rendíthetetlenül szervezte és fogta össze a lelki napokat, a zarándoklatokat, a majálisokat, a jegyeskurzusokat, a családtáborokat, a képzéseket, a szülői estéket, a baba-mama klubok, és a vigaszcsoport alkalmait.
Fekete Gyöngyi kezdetektől nagy szeretettel fordult a családok felé. Fáradhatatlan munkavégzésével, a családok és önkéntes munkatársai felé forduló, feltétel nélküli szeretetével, elfogadásával, a feladatok lényegének jó megragadásával példaértékű munkát végzett. Nemcsak egyházmegyénkben, hanem országosan is elismertté tette a családpasztorációs irodánkat.
Mindezt a munkát nagyon szerényen, szinte a háttérből végezve, de a tevékenységek szálait ő egészítette, ő egyenesítette ki, ő simította össze, minden az ő kezében vált egésszé.
Ő nevével fémjelezhető a Lavina, de ma már Családunk nevet viselő folyóirat is, mely országosan egyedülálló, egyházmegyei családpasztorációs újságként vált ismertté.
Gyöngyi jelentős feladatot vállalt a Veszprémi Főegyházmegye Lelki Egészségszolgálatának létrejöttéért és a lelki problémákkal küzdő felnőtteknek és gyerekeknek, válságba jutott családoknak a megsegítéséért is.
Példakép minden feleség, anya, nagymama, anyós és özvegy számára, a hit és az egységre törekvő szeretet mindennapi megélésében.
Egy közeli barát ezt írta: „Felsorolni is nehéz lenne azt a sok pillanatot, eseményt, közös élményt, amit Neked köszönhetünk – gondoskodó szárnyaid vezetése és a közös szolgálatunk alatt. Köszönöm, hogy tanulhattam Tőled alázatot, kitartást, emberek iránti empátiát, melyek tovább kísérnek a mindennapjaimban. Te vagy, akinek senki nem tud nemet mondani, viszont Te tanítottál meg nemet mondani is.”
Köszönjük áldozatos munkáját, hitből fakadó hétköznapjait, segítő jelenlétét, amit Egyházmegyénk családjainak életéért tett.
